Richelle Mead - Succubus Blues - A szukkubusz dala


Fülszöveg
Kedvenc idézeteim

Sorozat: Georgina Kincaid 1.
Kiadó: Agave
Megjelenés: 2012. március
Formátum: 352 oldal, puha kötés

Értékelésem:
2012/15.

moly goodreads

Kapcsolatom a regénnyel kissé hullámvasút jellegűre sikeredett.
Amikor hírét vettem a megjelenésnek, sőt amikor kézhez kaptam, képzeletben tapsikoltam, hogy 'hurrá, újabb Mead, méghozzá felnőtt sorozat indítója!'. Az első pár oldal fölöttébb biztató volt: nem is én lennék, ha nem tartanék szimpatikusnak valakit, aki valódi könyvmolynak tűnik. Ám ahogy lassan belemerültem a történetbe, nem értettem, hová kerültem. Picit úgy éreztem, lapos a sztori és a nyomozás csak csigamód vánszorog. Elvoltunk egymással, de nem evett a fene, hogy mihamarabb folytathassam az olvasást. Aztán elérkeztem a harmadik harmadhoz és helyre zökkent minden. Az utolsó száz oldalt már ki sem lehetett tépni a kezemből. Élveztem ahogyan követték egymást a fordulatok, tetszett a szerelmi szál alakulása, és az epilógus tett arról, hogy kíváncsi legyek, sikerül-e valahogyan megoldani, hogy egy halandó és egy lélekszipoly valódi párrá válhasson.
"leghőbb vágyainkat gyakran csak hosszas türelemmel és méltó küzdelemmel érhetjük el."
Azt hiszem, magam sem tudtam, mit is várok igazán. Meglepett, hogy a gonosz oldal csöppet sem tűnt borzalmasnak, sokkal inkább emberinek. A leglényegibb rész, mint emberek megrontása, persze megvolt a háttérben, de a jó / rossz közti harc barátságos kosármérkőzés érzetét keltette, nem ádáz csatáét. A John Cusackre hajazó helyi fődémon és az alkalmanként levakarhatatlannak látszó főangyal titokzatosak (nem tiltakoznék, ha róluk is kiderülne még egy's'más) és ráadásul meglepően sokat időznek együtt. A vámpírok szerethető, kelekótya barátok. A főszereplő csábító szukkubusz pedig húzódozik férfiakat romba dönteni, mert hogy elvei vannak... Nos, nekem időbe telt ezt feldolgozni.
Ahogyan a szerelmi háromszöget is csak lassan emésztgettem.
Georgina hála az égnek nem csupán egy üresfejű, cipőmániás nőci. Kedvelhető, talán picit szánni való is, főleg múltjának ismeretében. Talán ezért is működik ő, mint hősnő. Egy démon, aki igazából nem akar démon lenni, nem akar lelkeket lopni, ám elmondhatatlanul vágyik igazán szeretni, igazi kapcsolatban élni. Képtelenség nem szimpatizálni a csajjal, aki alkalmasint egész szellemes is tud lenni. 
Roman, a szépfiú, be kell vallanom engem idegesített. Túl sok volt ő nekem. Túl szép, túl kedves, túl elbűvölő. Így amikor kiderült, mi van mindezek mögött... nem lepődtem meg, inkább khm, azt kell mondanom, fölöttébb elégedett voltam. 
Tudom, tudom, csöppnyit gonosz ezt tőlem, de elég hamar kiderült, én bizony Seth-nek fogok drukkolni. A srác kedves, sármos, és abszolút nem tökéletes. A haja egy merő szénakazal, gyakran borostás, haláli pólókat hord, és igazi édes pofa. Pont olyan, mint amilyennek egy jófej írót elképzelek. Akad, amikor megszűnik számára a külvilág, mert beszippantja az, amelyiket az ő képzelete megteremtett. Viszont van, amikor olyan édes, hogy attól olvadni kell. Az emailjeit pl egyszerűen imádtam.
Szóval nem kétséges, hogy a szerelemért drukkolni fogok a további öt részben is. Kíváncsi vagyok, e mellett mit hoz majd a történet, melyik mellékszereplőnek jut esetleg nagyobb figyelem, mi derül még ki a múltról. Mert összességében, valóban nehezebben hangolódtam rá, mint a Vámpírakadémiára, de nem rossz kis könyv ez.

A könyvet köszönöm a kiadónak!