2017. január 17., kedd

Jennifer L. Armentrout: Oblivion 2. - Feledés 2.

Daemon Blackkel összekapcsolódni szívás…
Ráadásul nemrég eltökélte, hogy bebizonyítja: amit irántam érez, az nem csupán bizarr kapcsolódásunk mellékhatása, hanem valódi érzelem. Nem tudom, mit gondoljak efelől, de tény, hogy mostanában már korántsem olyan bunkó velem, mint korábban.
De nem ez a legnagyobb problémánk. A Védelmi Minisztérium emberei körülöttünk szaglásznak. Ha rájönnek, mire képes Daemon, és főleg, hogy mi ketten összekapcsolódtunk, mindkettőnknek végünk. Az iskolában felbukkanó új srác sem hiányzott. Ő is tele van titkokkal. Tudja, mi okozza a körülöttem zajló sok furcsaságot, és segítene is rajtam… de ennek súlyos ára van. És aztán az események még vadabb fordulatot vesznek. Láttam valakit, akit halottnak hittem. Szóljak vagy hallgassak? Mi történt Dawsonnal? Ki árulta el? És mit akarnak Daemonéktól – na meg tőlem – a védelmisek?
Az már biztos: Daemon Blackkel összekapcsolódni nem egy életbiztosítás.

Jómagam az újraolvasó típusú könyvmolyok táborát gyarapítom. Vannak regények, amiket már négyszer-ötször is olvastam, és akadnak, amelyeknek csak bizonyos részeihez térek vissza újra és újra. Így aztán ha megszerettem egy történetet, akkor könnyedén rávehető vagyok arra, hogy eredeti után magyar fordításban, avagy épp a másik főszereplő nézőpontjából elmesélve ismét nekiveselkedjek ugyanannak a sztorinak. Persze tudom ám, hogy ilyenkor a csavarok már nem fognak meglepni, az érzelmek halványabbat ütnek, s a poénok szintén kevésbé lesznek humorosak, de nekem egyszerűen jól esik visszatérni a kedvenceim közé.
„Egyesek szerint ez helytelen, de én akkor is akartam őt.”
Épp ezért el kell ismernem, elfogult vagyok a Feledés kötetei kapcsán. A Luxen olyannyira belopta magát a szívembe, hogy képtelen vagyok ellenállni Daemon Black arrogánsan dögös hívó szavának. (Itt jegyezném meg, hogy megismerve, mi zajlott a buksijában, már nem is tűnik annyira vagányul pökhendinek a srác.) Szóval bár el kell ismerni, hogy ezek a részek vajmi kevés újdonságot képesek adni az alaptörténethez, én azért lelkesen vetem magam rájuk. Pedig még alapos átgondolás után sem tudnám megnevezni azokat a sosem látott jeleneteket, amelyekről a szerzőnő beszélt az amerikai megjelenés idején, sőt, akadtak olyan fordulatok, amelyek itt és most szerintem kidolgozatlanabb módon kerültek bemutatásra, mint anno Kat elbeszélésében. Élveztem persze főhősünk fejében császkálni, látni, hogyan bizonytalankodik, majd jön tisztába Cica iránt érzett vonzalmával, olvasni arról, hogy milyen elbűvölőnek tartja a lány apróságait, hogy voltaképp megszállottan követi a Katy Kattant Kuckóját, ugyanakkor nem tudtam szabadulni attól a gondolattól, hogy ha mindezt – hasonlóan a két utolsó kötethez – magában az Ónixban kaptuk volna meg, akkor nagyobbat szólhatott volna. Mert lássuk be, az alapkönyv iszonyat nagy részét a Blake féle edzések, no meg Katy mutálódása tette ki, s ezek itt érthető okból nem juthattak annyira szerephez, helyettük számtalanszor az ismétlődött, hogy fényuraság eseménytelen járőrözésekre indult. Mindezek ellenére persze szerettem, mert luxen, mert Kat, mert Daemon, és mert mindig olyan imádni valóan képesek civakodni.
„… hiábavaló az ellenállás.”
Összesenjében tehát nem épp olyan, mintha a kedvencedet ismét első alkalommal olvasnád, de rajongóknak kötelező darab. A tehetséges mesélő Jennifer L. Armentroutnak hála bőven lehet tobzódni szeretett ’lopakodó üzemmódú földönkívüli nindzsá’nk romantikus és lazán szellemes pillanataiban.

Kedvenc idézet:
„Ha elveszítesz valakit, akit szerettél, sosem lesz könnyebb. Csak hozzászoksz.”

Könyvinfók:


Jennifer L. Armentrout

beleolvasó
moly
goodreads
Kiadó: Könyvmolyképző
Fordító: Miks-Rédai Viktória
ISBN: 9789633999509
376 oldal, kartonált

Műfaj: ifjúsági
Sorozat: Luxen 2,5.
Elbeszélés módja: E/1, múlt idejű, Daemon nézőpontú

Ki? Katy Swartz & Daemon Black
Hol? Nyugat-Virginia
Érzékiség? ártatlan
Szerelmi háromszög? nincs
Lezárás? egyelőre boldog
Önállóan olvasható? nem
01.16. - Insane Life
01.17. - Angelika blogja
01.18. - Deszy könyvajánlója
01.19. - Könyvvilág
01.20. - Dreamworld
01.21. - Sorok között

Nyereményjáték:

Minden állomáson találtok egy-egy idézetet, amelyből aláhúzott vonallal jelölve hiányzik egy név, de nem elég csak a hiányzó nevet beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába, szükség lesz még a kötet címére is.
(Figyelem! A sorsolásban azok vesznek részt, akik minden kérdésre helyesen válaszolnak! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
„Én csak álltam ott, és azt ismételgettem, hogy a csúf hőhullámaimról a klimax tehet, nem a féltékenység. Féltékenységről szó sem lehet, hiszen XY meg sem közelít engem. 
De muszáj ilyen hosszan ölelgetnie ____? És ilyen szorosan? A francba már.”
a Rafflecopter giveaway

Blogger Tricks

2017. január 9., hétfő

Katie McGarry: Take Me On - Kísérj el

A múlton nem változtathat, de Haley jövőjén talán igen.
A kick-box bajnok Haley egy tragikus végű este után megesküdött, hogy többé be sem teszi a lábát a ringbe. Csakhogy a srác, akit képtelen kiverni a fejéből, éppen az ő becsülete védelmében fogad el kihívást egy vad mérkőzésre. Haley-nek muszáj edzenie West Younggal. A nehezen kezelhető West megtestesíti mindazt, amitől Haley mindig is óvakodott. A segítsége nélkül azonban a srác öt másodpercig sem maradna talpon a szorítóban.
West súlyos titkot őriz, elhallgatja Haley elől, kicsoda ő valójában. Azzal, hogy segít a lánynak – azaz megküzd érte –, esélyt kap a jóvátételre. Amire annál is inkább szüksége van, mert az ő hibájából hullik szét a családja.
Ki kell állnia – férfiként.
Haley és West megállapodnak, hogy a kapcsolatukat szigorúan a szorítóra korlátozzák. Vajon érzéseik rácáfolnak az elhatározásukra? Vajon érdemes harcolni a szerelemért?

Fantasztikus, ahogyan Katie McGarry ír! Minden könyve könnyedén visz magával, szereplőit olyan valóságosnak érzem, mintha csak az én legjobb barátaim lennének, a történetekben felvetett problémákat pedig roppant mód életszagúnak találom. S mondom mindezt annak ellenére, hogy sem az autók bütykölése, sem a ketrecharc nem épp olyasmi, amiről akár a leghalványabb tudással rendelkeznék. Viszont az írónő ügyesen eléri, hogy ezek mindössze érdekes hátteret adjanak, miközben a valódi figyelmet a karakterek követelik maguknak. Azzal, ahogyan fejlődik a személyiségük, ahogyan megküzdenek a nehéz helyzetekkel, s persze azzal, ahogyan megtalálják a szerelem melengető boldogságát. Csoda-e, hogy a Kísérj el a kihagyhatatlan olvasmányok listám előkelő helyén trónolt, értsd: kellett nekem, lehetőleg minél hamarabb?
„… az életben olykor épp csak valami kell, akármilyen kevés is.”
Gondolom, ilyen bevezető után senkit nem lepek meg azzal a kijelentéssel, hogy bizony iszonyat jó volt ismét ott lenni az Eastwicki Gimiben és összefutni a már ismerős szereplőkkel. Imádtam, hogy újra találkozhattam Abby-vel (irtózatosan szeretném olvasni ennek a csajnak a történetét!), s hogy láthattam, Rachel és Isaiah minden nehézség dacára milyen elválaszthatatlanok.
„Mindannyiunknak vannak gyötrelmes emlékeink.”
Ugyanakkor nem állíthatom, hogy ez a kötet lett a kedvencem a sorozatból, bármily’ kellemes kikapcsolódást is nyújtott. Az ok roppant egyszerű: az én ízlésemhez képest a sok bonyodalom és vívódás háttérbe szorította a romantikus szálat. Azt el kell ismernem, hogy West karakterének alakulása csodálatosan lett megírva. Nem vetkőzött ki önmagából, sokat megőrzött a vagány lazaságából, miközben benőtt a feje lágya, és megtanulta, hogy forrófejű hevességgel sokat árthat önmagának és a neki fontos személyeknek egyaránt. Megértette, hogy vannak dolgok, amiért felelősséget kell vállalnia, ámde nem szükséges mindent a saját vállára vennie. Tagadhatatlanul jobb testvér és jobb ember lett. Való igaz, hogy a történet vége felé volt egy kolosszális nagy mellényúlása az ’ő tudja, mi a legjobb Haley-nek’ lépésével, de szerencsére a hölgyemény időben kapcsolt, és szépen helyrehozta a dolgot. S ha már Haley szóba került, hadd mondjam el, szerintem milyen nagyszerű munkát végzett az írónő azzal, ahogyan az ő alakján keresztül bemutatta, milyen zavaros és rémisztő lehet egy fiatalnak, ha hirtelen elveszti azt, ami a biztonságot jelentette a számára, milyen megrázó lehet, amikor rá kell döbbennie, hogy a szülei nem mindenhatóak.
„Érted érdemes harcolni.”
Szóval igen, az árnyalt karakterábrázolásra és részletes személyiségfejlődésre most sem lehetett panaszom, tényleg csak a szinte a semmiből megszülető, kissé kidolgozatlan románc rész az, ami miatt azt mondom, nálam nem lett tökéletes telitalálat ez a regény. Mégis, tagadhatatlanul olyan ifjúsági sztori ez, ami olvasásra érdemes.

Kedvenc idézetek:
„A fájdalom és a megbánás lassanként, belülről pusztítja el az embert.”

Playlist:

Könyvinfók:


Katie McGarry

beleolvasó
moly
goodreads
Kiadó: Könyvmolyképző
Fordító: Komáromy Rudolf
ISBN: 9789633998854
488 oldal, kartonált

Műfaj: ifjúsági
Sorozat: Feszülő húr 4.
Elbeszélés módja: E/1, jelen idejű, váltott nézőpontú

Ki? Haley Williams (18) & West Young (18)
Hol? Eastwick (Kentucky)
Mikor? február - május
Érzékiség? visszafogott
Szerelmi háromszög? nincs
Lezárás? boldog
Önállóan olvasható? igen
01.07. - Kristina blogja
01.08. - Könyvvilág
01.09. - Angelika blogja
01.10. - MFKata gondolatai
01.11. - CBooks
01.12. - Kelly & Lupi olvas
01.13. - Deszy könyvajánlója
01.14. - Dreamworld
01.15. - Sorok között

Nyereményjáték:

Mostani turnénk minden állomásán egy-egy magyar ökölvívó fotóját találjátok. Megfejtésként az ő neveiket várjuk a rafflecopter megfelelő soraiba.
(Figyelem! A sorsolásban azok vesznek részt, akik minden kérdésre helyesen válaszolnak! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


a Rafflecopter giveaway

2016. december 31., szombat

Bye-bye 2016, hello 2017!

Az év utolsó napjaiban sokan, sokféle számvetést készítenek. Egy könyvmoly esetén adja magát, hogy listázzuk, mennyit olvastunk, milyen élményekkel gazdagodtunk, mennyivel apasztottuk a pénztárcánkat, hogy tovább duzzasszuk végeláthatatlan hosszúságúra nyúlt ’ezt el akarom olvasni’ listánkat. Akadnak olyan elvetemültek, akik évről-évre megkísérlik az én szememben lehetetlent: apasztani ezen a bizonyos lajstromon. Én pár esztendeje rájöttem, hogy csak saját magam frusztrálom, ha nekiállok nyilvántartásokat és olvasási menetrendeket összeállítani. Őszintén szólva, minden esztendő végén eltöprengek azon is, akarok-e bármiféle összefoglalót készíteni, hiszen nem statisztikai adatok kedvéért olvasok. Ugyanakkor az ilyen összefoglalók valahogy mosolyra ingerelnek. Szívesen csemegézek mások kedvenccé vált kötetei közül, jó érzéssel tölt el, ha látom, valakinek sikerült megugrania a maga elé állított lécet, és hazudnék, ha letagadnám, picit megnyugodva sóhajtok fel, amikor azt olvasom, más is bosszankodik olyanokon, mint könyves túlköltekezés, vagy épp újabb évvel elhalasztott nagy olvasmány tervek. Jól esik nyugtázni, hogy milyen hasonlóak is vagyunk, mert persze, szeretjük megosztani egymással rajongásaink tárgyát, de az olvasás voltaképp elég magányos hobbi tud lenni.
S e hosszúra nyúlt bevezető után következzen az én hablatyolásom arról, milyen volt számomra könyves szűrőn át a 2016-os év.
Ha egy szóval kellene jellemeznem, azt mondanám: változatos.

Három dolgot megfogadva vágtam neki az elmúlt 365 napnak: ➀ Próbálok többet olvasni, és igyekszem legalább fele részt angol nyelvű kötetet választani. ➁ Ráveszem magam, hogy ha pár mondat erejéig is, de angolul írjak ez utóbbiakról a goodreadsen. ➂ Megkísérlek kevesebb új darabot beszerezni a már így is túlzsúfolt polcaimra. Kissé hitetlenkedő örömmel jelentem, többé-kevésbé sikerült tartanom magam ezekhez az elhatározásokhoz.
A 119 darab, valamivel több, mint 34.000 oldalnyi olvasmányomból 77 angol nyelvű volt, bár el kell ismernem, akadt közöttük nyúlfarknyi online novella is. Ám azért úgy érzem, az első pontot büszkén kipipálhatom.
A másodikhoz gyanítottam, valamiféle plusz ösztönzés sem fog megártani, mert rémesen aggodalmaskodó tudok lenni, ha idegen nyelven kell megnyilatkoznom. Gondoltam hát egy bátrat, és fejest ugrottam az ARC-ok (advance review copy) világába. Magam sem hittem, hogy ismeretlen kisbloggerként tényleg lehet esélyem, de nagyszerű embereket megismerve igazi kincsesbányát jelentő csoportok tagjává válhattam, aminek 30 megjelenés előtti olvasás lehetőséget köszönhetek. S bár alaposan megizzasztottam magam ezzel az angolul írás ötlettel, voltaképp nagyon örülök, hogy belevágtam. A teljes hosszúságú vélemények megalkotása még mindig sokat kivesz belőlem, de a pár soros gondolatok legépelése mára már szerencsére rutinszerűvé vált. Szóval, ha nem is lett belőlem egy Hemingway, azért szerintem jó úton járok. Épp ezért szeretnék kitartani mellette, még akkor is, ha így érezhetően háttérbe szorult a molyos jelenlétem. Tehát a második pont szintén pipa.
Bezzeg a harmadik… Embert próbáló feladat megfékezni a bennem élő könyvmániás hörcsögöt! Ha szimplán a számokat nézzük, akkor a magánkönyvtáram 2016-ban "mindössze" 127 új kötettel bővült a korábbi évek jócskán másfélszáz feletti darabszámaihoz képest. Ráadásul ebből 25 darab a Blogturné Klubnak hála került a gyűjteményembe. Plusz olyan szépen hangzik, hogy kevesebb, mint 80 ezer forintot hagytam a könyvesboltokban. Igen ám, de ez a kimutatás nem mesél arról, hogy 54 darab angol nyelvű regényt devizáért vásároltam, sőt, tizennégy közülük dedikáltatott, azaz horribilis áron utaztatott példány (mondjuk annál becsesebb mindahány). Hogy az amazonos ebook költésemről már szót se ejtsek, mert na az kérem egyenesen a hogy a csudába vagyok képes erre kategória. Mentegethetném magam azzal, hogy elképesztő klassz kis gyűjteményem van már, de hiába… Be kell látnom, a harmadik terv bizony csúfosan megbukott.

Node, a száraz tények mellé jöjjenek a finomabb falatok, maguk a könyvek!
Összességében szerintem sikerült jól válogatnom, hisz mindössze három regény hozott ki annyira a béketűrésből, hogy két csillagosként tudjam csak értékelni. Jamie McGuire Gyönyörű áldozat című regényében elsütötte a megcsalós kártyát, ami nálam az egyik legnagyobb nem-nem. Renee Carlino Te édes című sztorijának hősnőjét, Miát, nem egyszerűen nem sikerült megkedvelnem, hanem egyenesen megutáltam, ahogyan haladtunk előre a történetben. Ám még ezek is eltörpülnek Alice Clayton Cream of the Cropja mögött. Az a könyv a legdrágább csalódás különdíját zsebelte be nálam. Valami könnyed, szexis, vicces könyvre készültem, helyette bosszantóan lamentálós és vontatott valamit kaptam. A teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy pár hete megpróbálkoztam Aurora Rose Reynolds: November előtt című művével, de 40%-nál bedobtam a törülközőt, mert számomra olyan kiforratlan volt mind a stílus, mind a cselekmény, mind a karakterek.

Örömökben viszont tobzódtam több alműfajban is, ha fogalmazhatok így. Egyrészt felfedeztem magamnak a smut műfajt, amit talán sokan lenéznek, de én egyszerűen imádom. Egyik sem egy műalkotás, a sztorijaik olykor erősen hihetetlenek, de dögös nyalánkságok, s nekem kell ilyen olykor. Másrészt végre ismét több figyelmet fordítottam az MM gyöngyszemekre, s bizony milyen jól tettem. A Cyberlove sorozat nagyon nagy szerelem lett, s biztosan nem fogom szem elől téveszteni Melissa Collinst sem. Aminek pedig külön örülök, hogy végre sikerült sort kerítenem a régóta halogatott Captive Prince trilógiára, ami fantasztikusan árnyalt és intenzív utazásra vitt. Harmadrészt sikerült szédületesen érzelmes, és eszméletlenül vidám románcokat is beválogatnom az olvasmányaim közé. Utóbbiak közül nem tudom, Elle Kennedy Off Campus kötetei vagy Rachel Van Dyken Wingmen Inc duológiája váltott-e ki több hangos hahotát belőlem. Mindkettő zseniális, csak ajánlani tudom. S roppant jó hír, hogy előbbit már el is kezdték magyarul kiadni, s úgy hírlik, a másik fordítására sem kell már sokáig várni. Ami az érzelmesebb húrokat illeti, nehezen tudnék kedvencet választani, annyi csodálatos történet szerzett feledhetetlen élményt nekem. Tillie Cole miatt a lelkem kisírtam az A Thousand Boy Kisses olvasása alatt, Leylah Attar lenyűgözött a Papírhattyújával, Brittainy C. Cherry pedig örökre elvarázsolt gyönyörűséges szavakkal szőtt történeteivel.
De ezeken felül is hozott fantasztikus olvasmányokat, és nagyszerű szerzőket 2016. Örülök, hogy belekóstoltam Aly Martinez, Sarina Bowen, R.S. Grey és Chanel Cleeton írásaiba, mert mindannyian kellemes, jó stílusú alkotók, akik remélem, még sok további szórakoztató regénnyel fognak elkápráztatni. A régi nagy kedvencek ugyan picit hátérbe szorultak a sok kalandozás mellett, de róluk sem feledkeztem el teljesen. J.R. Ward regényeit ki nem hagynám természetesen, és Tiffany Reisz neve szintén olyan, aminek képtelen vagyok ellenállni.

S hogy milyen terveim vannak 2017-re? Nos, szeretnék legalább ugyanennyit olvasni, mint ahogyan továbbra is igyekszem majd nem elhanyagolni az eredeti nyelvű olvasmányokat. Erősen remélem, hogy tovább tudom folytatni Mia Sheridan munkáinak megismerését, mert rettentően tetszik, hogy minden regénye más és más. Tillie Cole, Elle Kennedy és Sarina Bowen könyveiből szintén tervezek csemegézni picit. Persze bízom abban is, hogy a következő 12 hónap alatt alkalmam nyílik majd közelebbi ismeretséget kötni új szerzőkkel. Jó lenne végre sort keríteni egy kóstolóra A.L. Jackson, Linda Kage, Rebecca Yarros, Julie Johnson, Marina Zapata, Jen Frederick, Kristen Calling, Jay McLean és Helena Hunting történeteiből. Mint ahogyan az szintúgy a vágyaim között szerepel, hogy a lassan 50 kötetre duzzadt MM várólistámból ledolgozzak néhány tételt.

Blogolás terén nem gondolkodom nagy változtatásokban, inkább csak igyekszem könnyedén venni az egészet. Motoszkál bennem egy olyan bejegyzés típus, amelyben több könyvről ejtenék szót ahelyett, hogy mindről részletesen külön írjak, de elég kiforratlan még az ötlet, így később dől el, lesz-e belőle valami. Ami biztos, hogy a hírek továbbra is maradnak a facebookon, hisz eszemben sincs mindenről posztot gyártani ide, lévén szeretném ezt az oldalt megőrizni a beszámolók számára. Ugyanakkor jó lenne picit aktívabbnak lenni instagramon, s ha lehetséges, folytatni a goodreadses értékelősdit. 

Remélem, velem tartotok egy újabb esztendőre, hogy együtt derítsük ki, milyen könyveket hoz majd 2017!

2016. december 12., hétfő

Leylah Attar: The Paper Swan - Papírhattyú

A szerelem nem halhat meg soha.

Azt mondják, 21 nap kell hozzá, hogy kialakuljon egy szokás.
Ez hazugság!
A lány 21 napig kitartott.
A 22. napon pedig mindent megadott volna a halál nyugalmáért. Mert azon a bizonyos 22. napon rájött, hogy az ő megmenekülése a biztos halált jelenti vagy az apja, vagy a szerelme számára.

A Papírhattyú komor, mégis szívet melengető szerelmi történet, tele nyersességgel, intrikával és feszültséggel. Lenyűgöző mese szenvedélyről, veszteségről, megváltásról.

Vannak történetek, amelyek különlegességüktől szépségesek. Vannak könyvek, amelyek mély nyomot hagynak bennünk. Vannak regények, amelyekről szinte lehetetlen úgy beszélni, hogy véletlenül se áruljon el az ember valami olyat, amitől aztán sérülhetne mások élménye. Leylah Attar rendkívüli művére pedig mindhárom igaz, így igen csak megnehezíti a helyzetemet.
„Két, mérhetetlenül hosszú út végén újra egymásra találó ember története...”
Mert úgy, de úgy szeretnék áradozni a Papírhattyú egyediségéről, arról, hogy mennyire meglepett és lehengerelt, hogy milyen megkapó módon keveredik benne a mindent felemésztő, vad sötétség és a mindenek dacára kivirágzó, megváltást hozó szerelem. Arról, hogy nyers, mégis gyönyörű, fájdalmas, mégis csodálatos. Arról, hogy hiba lenne kihagyni egy ilyen gyöngyszemet. Ugyanakkor nem szeretném a fordulatos cselekmény egyetlen morzsáját sem elárulni, hadd fedezze fel mindenki saját maga, hadd élje át mindenki teljes valójában a rémült döbbenetet, a zavart hitetlenkedés, a reménykedést és a megkönnyebbülést.
„… amit átéltünk egyszerre volt szépséges és ijesztő – szépséges, mert együtt teljesek és tökéletesek voltunk, de ijesztő, mert tudtuk, hogy már nincs visszaút.”
Szóval igen, ha valami csöppet sem hétköznapi, lélegzetet elakasztó olvasmányra támad kedve valakinek, szerintem ez a lenyűgöző könyv tökéletes választás. A stílusa olvasmányos, a hangulata összetett és változatos. A szövegben bámulatosan szép gondolatok, szokatlan humor és brutális őszinteség keveredik. A történet több mint két évtizedet felölel, s a lapokon megférnek egymás mellett az élet árnyékos oldalának erőszakosságát bemutató jelenetek és az igazán lélekmelengető pillanatok. A főszereplők bár eleve komplex karakterek, fejlődnek és alakulnak az események hatására. A váltott nézőpontnak köszönhetően láthatjuk a múltjukat, megérthetjük a jelenüket, aztán pedig részesei lehetünk a jövőjüknek. S ami a legfontosabb, bár hosszú, kanyargós és bukkanókkal teli út vezet el odáig, de a lezárás elégedett mosolyt csal az ember arcára.
„… nem létezik olyan sötét, olyan hatalmas, olyan menthetetlen hely, amit ne lehetne megtölteni szeretettel.”
Csak ajánlani tudom ezt a regényt, hiszen engem annyira elvarázsolt, hogy lám, csupán legekben vagyok képes róla szót ejteni. De nem is csoda, hiszen roppant intenzív, megrendítő, de szédületes utazásra vitt, ami örökre emlékezetes marad. Egyszerűen imádtam.

Tíz a sok-sok kedvenc idézet közül:

„A bosszú csak újabb bosszút, még szörnyűbb káoszt, még áthatolhatatlanabb sötétséget szül.”
„… milyen könnyű ítélkezni, becsmérelni másokat, és elítélni a tetteiket, amiket nem értünk…”
„A remény gyenge pillér. Nem mindig bírja el a valóság súlyát…”
„Vele akartam maradni, hogy összeillesszem a horpadt, törött darabkáit, mert én sem lehettem egész, amíg ő nem az.”
„Vagy a szerelmet választod, vagy a gyűlöletet, mert ahol az egyik él, ott a másik el fog pusztulni.”
„Mert ha szeretünk valakit, mindig ott van bennünk, és a legsötétebb pillanatokban is rátalálhatunk a világosságra. Minél mélyebb a szeretet, annál fényesebben ragyog.”
„Ha szívem után megyek, mindig visszavezet hozzád.”
„Néha azért hullik szét minden, hogy valami sokkal jobb épülhessen a helyén.”
„Ragyogó, szikrázó, tökéletlen csillagok vagyunk.”
„Nem mindig akkor kapjuk meg a kincset, ha kitartunk valami mellett. Néha akkor történik meg a varázslat, ha elengedjük, amit kell.”

Könyvinfók:


Leylah Attar

beleolvasó
moly
goodreads
Kiadó: Könyvmolyképző
Fordító: Kamper Gergely
ISBN: 9789633999103
376 oldal, kartonált

Műfaj: 'dark' romantika
Sorozat: -
Elbeszélés módja: E/1 és E/3, múlt idejű

Ki? Sky Sedgewick & Damian Caballero / Esteban Samuel Alvarez
Hol? Mexikó
Mikor? kb 20 év
Érzékiség? heves
Szerelmi háromszög? elhanyagolható
Lezárás? boldog
Önállóan olvasható? igen
12.09. - Insane Life
12.10. - Könyvvilág
12.11. - Kristina blogja
12.12. - Angelika blogja
12.13. - Sorok között
12.14. - Deszy könyvajánlója
12.15. - Dreamworld
12.16. - CBooks

Nyereményjáték:

A mostani blogturné minden állomásán egy-egy, valamilyen szempontból nem hétköznapi romantikus történetből származó idézetet találtok. A ti feladatotok megírni nekünk, melyik író, melyik könyvéből származnak a sorok.
(Figyelem! A sorsolásban azok vesznek részt, akik minden kérdésre helyesen válaszolnak! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
„Valami, ami elvileg annyira üres és haszontalan, mint néhány szó, olykor segíthet átgázolni az élet tomboló és kérlelhetetlen viharain. Ezek a szavak finom szálként fűztek ehhez a világhoz, megakadályozva, hogy mindent feladjak és itt hagyjam az egészet.”

a Rafflecopter giveaway

2016. december 11., vasárnap

Elizabeth Hoyt: Duke of Midnight - A ​sötétség hercege

Maximus ​​Batten tizennégy évesen válik Wakefield hercegévé, miután szüleit egy rablás során kegyetlenül meggyilkolják. A férfi azóta járja St. Giles utcáit, és harcol a bűn ellen; reménykedve, hogy egyszer bosszút állhat. Egy sötét éjjel két hölgy segítségére siet, kimenekítve őket az erőszakoskodók karmai közül, amikor elkapja az egyik nő bátor, meg nem alkuvó pillantását. Mi lakozhat a szelíd vonások, az egyszerű, barna ruha mögött, ha a nő tekintete ennyire beszédesen erőt sugárzó?
Artemis Greaves úgy érzi, a sorsa gúzsba köti: társalkodónőként mosolyog, végszavaz, támogat és segít, de rendre csak a második, a harmadik vagy a leghátsó sorból. Mindig a társadalmi elvárásoknak megfelelően. Mindennek ellenére Artemis független nő, aki képes magához édesgetni egy herceg kutyáit; hölgyhöz nem illő módon, cipőit levetve hajnali sétát tenni a herceg birtokán… és megzsarolni a férfit. Egy herceget, a St. Giles-i kísértetet. Egy dologgal azonban nem számol, hogy a köztük fellobbanó szenvedély fenekestül felforgathatja mindkettejük életét…

Hú, de jól esett ismét elmerülni egy Elizabeth Hoyt regényben! Imádom, hogy ő az a fajta írónő, akinél a messze nem hibátlan, de azért az olvasó szívét könnyedén elrabló karakterek, a figyelmet fenntartó, s meglepetéseket is hozó cselekmény, valamint az izzó szenvedély mesterhármasa nagyszerű elegyet alkotnak. Az pedig, hogy rendszerint újabb és újabb olyan mellékszereplővel ismertet meg minket, aki nem szimplán felkeltik a kíváncsiságunkat, de egyenesen követelik, hogy saját történetet kaphassanak, már csak kényeztető ráadás mindezek mellé.
„Az ostobaság netovábbja volna, ha Wakefield hercege annak a nőnek a kuzinjára vetne szemet, akivel házasságot akar kötni. És mégis, életében először Maximus azt akarta, hogy a hercegi cím helyett a férfi irányítsa.”
Node, térjünk csak vissza a főhősökhöz, mert szerintem sokaknál – nálam biztosan - képes itt eldőlni, vajon szeretni vagy rühelni fogják-e a könyvet. Őszinte leszek, Maximus hercegi méretű ökörként volt képes itt-ott viselkedni, szóval akár könnyedén ellenszenvessé is válhatott volna. Ugyanakkor az, hogy olykor-olykor bepillantást nyertünk a gondolataiba, s ezzel világossá vált, mennyire őrlődik a rangja, a belé nevelt merevség és szíve, no meg testi vágyai között, megmentette attól, hogy leírja az ember dölyfös fafejnek. Plusz lehet-e utálni valakit, aki ennyire óvó szeretettel veszi körül a testvérét, valakit, aki ennyire igyekszik megfelelni őseinek, és próbálja jóvátenni azt, ami igazából soha nem volt az ő hibája? Szerintem nagyon nehéz lenne nem szimpátiát érezni egy ilyen szereplő iránt. Ráadásul az egész St. Giles kísértete dolog adott egy felvilágosodás kori Batman árnyalatot Maximus karakterének (Craven inasnak pedig némi Alfrédos beütést), amin én irtó jót mulattam. Artemis pedig nálam valódi telitalálat volt. Némileg a korai Amanda Quick hősnőkre emlékeztetett azzal, hogy elsőre szürke kisegérnek tűnt, akiről később aztán kiderült, hogy józan és erős jellem, talpraesett és karakán hölgyemény, aki cseppet sem fél jól odamondogatni, ha a helyzet úgy hozza, mint ahogyan attól sem riad vissza, hogy elvegye, amit az élet kínál neki. Roppant mód tetszett, hogy két, látszólag ennyire nem összeillő ember talált itt most boldogságra egymás mellett.
„A férfira vágyott, sallangok nélkül, de mivel a sallangok a férfival jártak, szükségképpen elfogadta azokat is.”
Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy apróságokon fennakadtam azért olvasás közben, de utólag átgondolva őket nem mondhatnám, hogy ténylegesen csorbították azt a kellemes élvezetet, amit ez a szórakoztató regény szerzett nekem. Olyan semmiségeken méláztam el, mint hogy jó lett volna valamiféle lezárás Artemis és Penelope között, vagy, hogy Maximus szeme hamarabb is felnyílhatott volna, illetve, hogy a csudiba nem került szóba soha a lehetséges terhesség témája a szerelmes légyottok alkalmával… Node, ne akadjon fenn az ember lány holmi mindenféle kicsiny részleteken, nem igaz!?
Mindent egybevetve azt mondhatom, csak ajánlani tudom a Maiden Lane sorozat ezen kötetét, ami immár bizony a hatodik a sorban, és a rajongók legnagyobb örömére még messze nem a széria vége. Szerencsére Artemis ikerbátyja, a fogságból frissen szabadult Apollo Greaves, könyve következik legközelebb, aztán pedig Maximus húgáé, Phoebé, lesz a főszerep. Már alig várom mindkettőt! S míg megérkeznek magyar fordításban, érdemes szétnézni a szerző honlapján, mert olyan gyöngyszemekre lehet bukkanni, mint egy pár oldalas karácsonyi novella.

Kedvenc idézet:
„Sok minden felett szemet lehet hunyni egy valóságos aranybánya kedvéért.”

És a happy end után...

Elizabeth Hoyt elég aktív a goodreadsen hozzá intézett kérdések megválaszolásában, így a rajongók több kis információ morzsát is összeszedegethetnek a sorozat folytatásáról, a szereplők további sorsáról. Akad közöttük olyan, amely Max és Artemis jövőjéről árul el nekünk egy keveset: Úgy tűnik, az olvasók mellett az írónő szerkesztője is jónak találta az ötletet, miszerint szülessen egy kis ráadás, ahol bepillantást nyerhetünk abba, milyen édesapa válik majd Maximusból, azaz várható egy novella, ahol ismét övék lesz a főszerep.

Könyvinfók:


Elizabeth Hoyt

beleolvasó
moly
goodreads
Kiadó: General Press
Fordító: Nagy Nikoletta
ISBN: 9789636439217
320 oldal, kartonált

Műfaj: történelmi romantikus
Sorozat: Maiden Lane 6.
Elbeszélés módja: E/3, múlt idejű

Ki? Artemis Greaves (28) & Maximus Batten, Wakefield hercege (33)
Hol? London (Anglia)
Mikor? 1740
Érzékiség? heves
Szerelmi háromszög? elhanyagolható
Lezárás? boldog
Önállóan olvasható? igen

12.05. - Insane Life
12.06. - Kristina blogja
12.07. - Deszy könyvajánlója
12.09. - Könyvvilág
12.10. - Olvasónapló
12.11. - Angelika blogja
12.12. - Dreamworld

Nyereményjáték:

A turné valamennyi állomásán Elizabeth Hoyt magyarul megjelent könyveivel kapcsolatban teszünk fel kérdéseket, amelyekre némi keresgéléssel azok is helyes választ adhatnak, akik esetleg még nem olvasták az írónő valamennyi regényét.
(Figyelem! A sorsolásban azok vesznek részt, akik minden kérdésre helyesen válaszolnak! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Ki a Maiden Lane sorozatban szereplő árvaház vezetője?
a Rafflecopter giveaway

 
back to top