2016. november 26., szombat

Jennifer Probst: Searching for Always - Keresd ​mindörökké

Arilyn Meadows az a lány, aki szinte mindenhez ért: jógaoktató, önkéntes állatmentő, stresszkezelési terapeuta, szabadidejében pedig imádott nagyapját gondozza. E számtalan elfoglaltság mellett nem marad ideje, hogy megtalálja álmai pasiját. Egy nap igencsak félreérthető pózban rajtakapja jógi barátját egy csinos tanítványával, ekkor úgy dönt, a jövőben nem teszi ki a szívét ilyen megrázkódatásnak, és nem keresi tovább a Tökéletest. Önkéntes száműzetésbe vonul, és elvállalja, hogy vigyáz Kate kutyájára, amíg a barátnője nászúton van. Eközben új páciens jelentkezik nála: Stone Petty rendőrt indulatkezelési terápiára küldték a felettesei. Stone-ból sugárzik a férfiasság és a rosszfiús vonzerő, de Arilyn keményen ellenáll: őt aztán nem veszi le a lábáról egy tüzes pillantás vagy egy szexi vigyor.
„Azt hittem, a szerelem varázslatos, titokzatos, magával ragadó forgatag.”
Kedvelem Jennifer Probst regényeit. Történetei nem akarnak többek lenni, mint amik, kellemes kikapcsolódást nyújtó, könnyed kis limonádék. Szórakoztatnak, de nem telepednek rá az ember gondolataira. Nyugodtan előveheti őket az ember egy pihentető nyaraláskor, esős délutánon vagy épp lefekvés előtt egy-két órás ejtőzéshez. Nem kell nyakatekert világfelépítést észben tartani, nem kell azon aggódni, hogy esetleg nem fogunk emlékezni valamelyik eseményre, avagy karakterre. Ha össze-vissza sorrendben, sok hónap kihagyás után emeljük is le őket a polcról, bizton számíthatunk egy kis vattacukros kényeztetésre. A szöveg olvastatja magát, a szereplők kedvelhetőek, a fordulatok pedig nem annyira állkoppantóak vagy drámaiak, hogy idegeinket borzolja. Egyeseknek ez talán nem hangzik elég egyedinek – inkább némileg klisé szagúnak -,vagy elég izgalmasnak, de én szeretem az ilyet. Olyan, mintha lenne egy biztonsági hálóm románcokból fonva, ami elringat, ha túl nyomasztóvá vállnak a hétköznapi nyűgök. S a Társszerzők Iroda hölgykoszorúja körül bonyolódó Keresd… sorozat még inkább bejön, mint a korábbi, Milliárdosfeleségek széria. Aranyos, humoros, és szenvedélyes sztorik, amelyek mind picit mások, mint a korábbiak, így egyaránt élvezetesek.
„Az őrületbe kergette, a teste azonban az első pillanattól más véleményen volt.”
Már az előző rész olvasásakor felfigyeltem rá, micsoda szikraesőt produkált Arilyn és Stone találkozása. A hippis felfogású nő és a szigorú rendőr egymás tökéletes ellentétei voltak, akik olyan perlekedést csaptak, hogy csak úgy sistergett közöttük a levegő. Ilyen felvezetés után hogy a csudába ne érdekelt volna, miként gabalyodnak majd össze. S bizony kár is lett volna kihagyni ezt a kalandot. Megmosolyogtatott, itt-ott picit meghatott, s nagyon-nagyon jól szórakoztatott.
„A nő egyszerre tűnt éterien kecses angyalnak és a sátán fattyának. Ő lesz a halála.”
Igazán tetszett az ellentétek vonzzák egymást alapfelállás, az, hogy hol egyik, hol másik főszereplő gondolataiba kukkanthattunk bele egy picikét. Izgatott örömmel vártam, vajon épp mikor és mi miatt akasztják össze a tengelyt, mert kevés murisabb dolog akad, mint a nehezen kordában tartott vonzalommal átitatott civakodás. S ha már vágyódás! Meg kell mondanom, a korábbi kötetekhez képest ezúttal kevésbé volt hangsúlyos, s részletekbe menő a szexualitás, ugyanakkor én nem éreztem zavarónak, hogy nem minden tízedik oldalon tépték le főhőseink egymás ruháját. Inkább színesítette, ízesítette a sztorit, s nem az erotika volt előtérben. Bően akadt más, ami lekötötte a figyelmemet. Jó volt például viszontlátni régi ismerős karaktereket, és megismerni néhány újat. Szerintem mindenképp említést érdemel Arilyn fergetegesen jópofa nagypapija és Pinky, a frissiben megmentett kutyuli. Ők ketten jöttek és győztek, semmi perc alatt belopták magukat a szívembe.
„… minden működő kapcsolathoz két ember akarata és jelenléte kell.”
Talán a sok ezotérikus hablaty miatt, de Arilynt picit nehezebben sikerült megszeretnem, s bevallom, Stone-t sem igen képzeltem kecskeszakállal magam elé, mert valahogy attól rám tört a kuncoghatnék, miközben egyébként elég keménykötésű fickóként írta le a szerző. A végére beszuszakolt szerelmi varázsigés könyvecske jelenetről könnyedén le tudtam volna mondani, mert nekem valahogy piszkálja a csőrömet, hogy sikeres és erős nők miért csak egy ilyen természetfeletti segítséggel lennének képesek párra lelni, pláne, hogy az a pár sincs oly messze tőlük sem időben, sem térben, sem fajban. De ezen kb minden résznél elmeditál a bennem élő harsány szavú feminista dög.
„A végtelen béke érzése, mintha csak hazaért volna.”
A lényeg, hogy aki az írónő eddigi könyveit szerette, ebben sem fog csalódni. S hogy mi jön ezután? A Searching for Disaster lapjain Gen ikertestvére, Izzy, és Stone rendőrtársa, Devine, találja majd meg együtt a boldogságot. Roppant kíváncsian várom, s remélem, nem kell sokat várni, hogy magyarul is olvashassuk.

Kedvenc idézet:
„A harag mindig rossz tanácsadó. Mint valami lefelé robogó hullámvasút, úgy repíti a katasztrófa felé.”

Zenék a könyvben:

Joe Cocker: You Can Leave Your Hat On ♪ ♫ ♬
Prince: Get Off ♪ ♫ ♬
Beyoncé: Single Ladies ♪ ♫ ♬

Könyvinfók:


Jennifer Probst

beleolvasó
moly
goodreads
Kiadó: Libri
Fordító: Babits Péter
ISBN: 9789633108918
440 oldal, puhatáblás

Műfaj: jelenkori romantikus
Sorozat: Keresd... 4.
Elbeszélés módja: E/3, múlt idejű

Ki? Arilyn Meadows (30) & Stone Petty (40)
Hol? Verily (New York)
Mikor? október - november
Érzékiség? heves
Szerelmi háromszög? nincs
Lezárás? boldog
Önállóan olvasható? igen
11.25. - Kristina blogja
11.26. - Angelika blogja
11.27. - Insane Life
11.28. - Deszy könyvajánlója
11.29. - Szembetűnő
12.01. - CBooks
12.02. - Dreamworld

Nyereményjáték:

Főhősünk Stone Petty a rendőrök sztereotípiáját festi le, Arilynnel ellentétben, aki egészséges életmód és béke híve, ő gyorséttermeket részesíti előnyben és nem törődik egészségével.
Mostani játékban Stonehoz hasonlóan rendőröket keresünk. Minden állomáson találtok egy híres filmes rendőrről, rendőrpárosról képet és ki kell találnotok a film címét. Kis segítség, hogy egyik film sem mai darab.
(Figyelem! A sorsolásban azok vesznek részt, akik minden kérdésre helyesen válaszolnak! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


a Rafflecopter giveaway

Blogger Tricks

2016. november 22., kedd

Kevin Hearne: Tricked - Átverve

Atticus O’Sullivan, az utolsó druida nem maradt volna életben a kelta ravaszság nélkül kétezer évig. Így amikor a bosszúálló norvég istenek végezni akarnak vele, a még ravaszabb navahó isten, Prérifarkas segítségével elhiteti velük, hogy sikerült megölniük, felaprították az arizonai sivatag kellős közepén.

De a trükkös Prérifarkas nem osztogatja ingyen a segítségét. Mire kettőt pislogna, Atticus vérszomjas, sivatagi alakváltókkal találja magát szemközt, amiket a navahók bőrcserélőknek hívnak. Amikor a druida már azt hiszi, hogy kézben tartja a dolgokat, csúnyán elárulja valaki, akiről soha nem hitte volna. Atticus elhatározza, hogy ha ezt túléli, soha többet nem hagyja magát átverni. Milyen szép utolsó szavak!
„… kerülöm is, amikor csak lehet, mint pompomlányok a sakkpartikat.”
Buta dolog, de általában farral állok a nem romantikus regényekhez, úgy vélvén, nekem az olvasás a rózsaszín happy end fejadag megszerzéséről szól, hogy is tehetne boldoggá, ha pont az marad ki. Az esetek túlnyomó többségében ez valóban helytálló, hisz én tényleg igénylem, hogy ott pattogjon a vonzalom szikrája a főszereplők között, sőt, azt szeretem csak igazán, amikor lángra kap a szenvedély. Ugyanakkor hébe-hóba belebotlok egy-egy olyan könyvbe, amely szirén énekkel csábít annak ellenére, hogy csupán erősen fogcsikorgatva, avagy még úgy sem, lehetne a romantikus jelzőt ráerőszakolni.
„A druidák a megőrzés emberei voltak, nem a pusztításé.”
Ennek egyik legékesebb példája Kevin Hearne Vasdruida sorozata. A szerző már első blikkre irtó szimpatikus figurának tűnt, a borítók szemet gyönyörködtetőek voltak, a fülszövegek pedig mind valami izgalmas kalandot ígértek. Gondoltam, mi veszíteni valóm lehet, belevágtam. És i-m-á-d-t-a-m. Elképesztő módon bejött az alapötlet, hogy egy uszkve 2100 esztendős druida keveredik mindenféle kalamajkába, plusz elvarázsolt az istenségekkel, démonokkal, vérfarkasokkal, vámpírokkal és további miegymásokkal benépesített háttér világ, de ami a legfontosabb, totál odavoltam a hangvételért. Humoros, akciódús, okosan felépített, olvasmányos regényt kaptam, lett légyen szó az eddig általam olvasott bármelyik részről.
Nem meglepő hát, hogy izgatottan vártam, mikor vehetem kézbe a folytatást. Sajnos itt-ott hallottam olyan híreket, hogy akárcsak a másik nagy kedvencem (Napernyő protektorátus), úgy ez sem épp a legjobb eladási mutatókat produkálja a hazai piacon. Pedig mindkettő igényes és szórakoztató, ráadásul a fordításaik szintén jól sikerültek. Ám, mielőtt nekiállnék most azon keseregni, vajon mekkora így az esélye, hogy belátható időn belül magyar nyelven élvezhessem a maradék öt kötetet, talán áldásosabb lenne a friss megjelenésre koncentrálnom, mert bizony-bizony immár megérkezett a negyedik darab Atticus történetéből.
„A cseles isteneknek mindig megvan a sötét oldaluk.”
Az Átverve pont ott veszi fel a mozgalmas történések fonalát, ahol az Elkalapálva véget ért. Az események változatlanul izgalmasak, s csavarosan meglepő fordulatokban sincs hiány, miközben új helyszínen új hitvilágba – navajo - kapunk betekintést, és továbbra is élvezhetjük a haláli muris Oberon beköpéseket. Az épp Reiley Collins néven futó druidánk (minő meglepetés!) megint alaposan beletenyerelt a dolgokba, hiába szerette volna csupán adósságát törleszteni némi geológusi ügyködéssel, majd szép csendben eltűnni a színről. Helyette bőrváltókkal és vámpírokkal viaskodik, menekül egy bestia, meg jó néhány feldühödött istenség elől, mindeközben pedig még arra is szakít időt, hogy bemutassa, egy jó kelta pap valóban holtig tanul, azaz például a modern kémia tudományát sem rest elsajátítani.
Meg kell mondanom, szerintem egyes részek kimondottan brutálisra, némelyek pedig elég gusztustalanra sikerültek, ráadásul az ütő megállt bennem párszor, ugyanis a szerző csöppet sem riadt vissza a szereplők véresebbnél véresebb módon történő kiiktatásától. No nem kell megijedni, nem a fő triót – Siodhachan, Oberon és Granuaile – tette el láb alól (még jó!), de velük sem bánt épp kesztyűs kézzel.
„Új kezdet nem jöhet létre anélkül, hogy ne áldoznánk fel azt is, amit gyönyörűnek, ártatlannak és dicséretre méltónak tartunk.”
S ha már arról ejtek szót, mi akasztotta bennem a levegőt, nem hagyhatom említés nélkül Leif karakterét, akit én a korábbi részekben eléggé megkedveltem. Itt most olyan arcpirítóan pofátlan húzásra ragadtatta magát a nemrégiben koponyaplasztikán átesett vámpírunk, hogy nekem egyből Kresley Cole Lothaire-ját juttatta eszembe. S ez csak azért érdekes, mert ő szintén olyan a figura, akit imádtam utálni, ugyanakkor majd megevett a fene, hogy olvashassak még róla. Na, most így vagyok Leiffel. Roppant kíváncsi vagyok, viszontlátjuk-e még valamikor.
„Tudtam, hogy az összeomlásomat követő látomás csak arra utalhat, hogy életem még rosszabbra fordul, mielőtt egy kicsit jobbra fordulna.”
Mivel a bejegyzést a romantika hiányára tett utalással kezdtem, mindenképp szót érdemel, hogy ugyan a téli hajnal első napsugaránál is haloványabban, de csak éledezik valami főhősünk és narrátorunk, valamint a tanítványául fogadott Granuaile között. Persze Atticus (Bocs, egyszerűen nem jön a nyelvemre az új álneve.) nem lenne ősöreg druida, ha csak úgy engedne holmi kósza vonzalomnak. Helyette inkább csak csöndesen, magában dilemmázik a dolgon. Ám én már a felsejlő lehetőségnek is örvendeztem picit.
Egy szó, mint száz, ismét egy élvezetes regényt köszönhetek ennek a remek írónak. Már csak az a kérdés, mikor érkezik a folytatás, az Elkapva, amiben úgy hírlik, Loki is tiszteletét teszi majd. Én akár már holnap olvasnám…

Kedvenc idézet:
„A múlttal csak egyet lehet tenni: magunk mögött kell hagyni.”

A regényben említett dal:


Könyvinfók:


Kevin Hearne

beleolvasó
moly
goodreads
Kiadó: Könyvmolyképző
Fordító: Acsai Roland
ISBN: 789633997239
344 oldal, kartonált

Műfaj: paranormális
Sorozat: Vasdruida 4.
Elbeszélés módja: E/1, múlt idejű, Atticus nézőpontú

Ki? Atticus O'Sullivan & Granuaile MacTiernan & Oberon
Hol? Tuba, Kayenta, Flagstaff (Arizona)
Lezárás? egyelőre nyugodt
Önállóan olvasható? nem
11.22. - Angelika blogja
11.24. - Olvasónapló
11.28. - CBooks
11.30. - Dreamworld

Nyereményjáték:

Játékunk során arra vagyunk kíváncsiak, mennyire ismeritek a sorozat szereplőit. Minden állomáson találtok egy idézetet, mely alapján ki kell találnotok, ki mondta/gondolta, majd az ő nevét beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
(Figyelem! A sorsolásban azok vesznek részt, akik minden kérdésre helyesen válaszolnak! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
„Én is le tudok vetkőzni, akár most azonnal! Hú! – kuncogott. – Rád férne egy kis napozás!”
a Rafflecopter giveaway

2016. november 20., vasárnap

Susan Ee: End of Days - A vég napjai

A vég napjai Susan Ee bestseller Angelfall trilógiájának záró kötete.
Penryn és Rafi menekülnek, miután az angyaloktól sikerül megszökniük. Kétségbeesetten keresnek egy orvost, aki helyre tudná hozni azokat a változtatásokat, amiket az angyalok végeztek Rafin és Penryn húgán. Kutatás közben felbukkan valami Rafi múltjából, és olyan sötét erőket szabadít el, melyek mindkettejükre nézve végzetesek lehetnek.
Az angyalok által az emberekre szabadított apokaliptikus rémálomban mindkét oldal a totális háború felé sodródik. Valószínűtlen szövetségek köttetnek, a haditervek folyton módosulnak. De ki fog győzedelmeskedni? A Föld feletti uralomért folyó harcban Rafinak és Penrynnek döntenie kell, melyik oldalra álljanak, kit válasszanak: a saját fajtájukat vagy egymást?

Nem vagyok nagy ifjúsági regény fogyasztó, sőt a disztópia sem a kedvencem, de Susan Ee sorozta teljesen beszippantott. Tetszett a szerzőnő olvasmányos stílusa, az izgalmas és hátborzongatóan kegyetlen világ magával ragadott, valamint – minek tagadnám - bőszen reménykedtem, hogy a kissé valószínűtlen főszereplő páros egyszer csak egymásra talál majd. Elismerem, a korábbi két rész olvasásakor maradtak bennem kérdések és kételyek, de talán pont ezért nagyon vártam a trilógia lezárását.
„… az emberek tele vannak rettegéssel és haraggal. Ami veszedelmes kombináció.”
A vég napjaiban közvetlenül ott vettük fel a fonalat, ahol a Túlélők világa utolsó lapjain elbúcsúztunk Penryntől és Rafitól. Az események pedig nagyjából a korábbi sémát követték: A könyv elején inkább komótosabb, előkészítő jellegű történéseknek lehettünk tanú, majd úgy félidőnél minden besűrűsödött és felpörgött. Magától értetődően megkaptuk a lezáró nagy csatát, ám az addig vezető út szintén tartogatott egy-két akcióbombát.
„… amikor az angyalok egyetértően morognak. Abból semmi jó nem származik.”
A pokolba való alászállás vegyítve az időutazással vitathatatlanul nagystílű és érdekes húzás volt. Talán elsőre kissé hirtelennek tűnt, s így utólag visszagondolva akár egy alaposabb kifejtést is elbírt volna ez a fordulat, de én roppant mód élveztem a kalandot. Bizarr és véres volt, ugyanakkor sokat hozzátett Beliell jellemének és motivációjának megértéséhez, illetve a Felvigyázók valami fergeteges humorú egy csapat minden szenvedésük dacára.
„Ha már lázadni akarunk, csináljuk hangosan és jókedvűen!”
Örömmel fogadtam, hogy az angyalok politikai játszmái, valamint az egész borzalmas kísérletezősdi körül végre helyre kattantak a részletek. Tetszett, hogy a Hírvivő választás nem amolyan emberi demokratikus voksolást jelentett, hanem kőkemény összecsapások sorát a jelöltek támogatói között. Persze a véres vadászat rész már közel sem lelt nálam olyan pozitív visszhangra. Egyrészt nyugtalanított, vajon Rafi mit lép egy olyan helyzetben, ahol emberek lemészárlásától függ az ő, és áttételesen a teljes angyal faj jövője, másrészt aggódtam Penrynért, aki nem meglepő módon ismét ott volt a baj sűrűjében. Szerencsére minden a helyzethez mérten jól alakult, hősnőnk még mindig talpraesett és harcra kész volt, főhősünk pedig bebizonyította, hogy a zord külső mögött csak meglágyult a szíve.
„Szóval az vagyok? – suttogom. – Az ember lánya, aki hozzád tartozik?”
No igen, a gyengéd érzelmek… Kérem szépen, tudom én, hogy ez egy ya széria, szóval nem voltak nagy elvárásaim, az elcsattant hat darab csókocskával be is értem volna, csakhogy – ki kell mondanom - annyira kis szerencsétlen lett ez a romantikus szál. Voltak édes pillanataik, humorosok meg szép számmal, de a kibontakozó vonzalmuk, pláne a szenvedélyes vágyódás ábrázolása inkább furára és kissé kínossá sikerült. Tisztában vagyok vele, hogy nem itt volt a történet valódi hangsúlya, csak úgy gondolom, meg lehetett volna oldani ezt némileg frappánsabban. Talán az idő kurtasága volt a gond? Nem tudom. Csak azt érzem, a lezárás túl hirtelen következett. Hiába győzetett le a gonosz, a világ további sorsa, hovatovább Penryn és Rafi közös jövő csupa kérdőjel, s ezen még az epilógus sem segített egy jottányit sem.
„Mit ér az apokalipszis egy jó kis dögvész nélkül?”
Ám az ilyen apróbb aggályaimtól eltekintve örülök, hogy három évvel ezelőtt adtam egy esélyt az Angyalok bukásának, majd pedig szépen kitartottam, míg megérkeztek a folytatások. Ütős, szórakoztató világvége sztori angyalokkal, démonokkal és egy belevaló 17 esztendős lánykával.

Kedvenc idézet:
„… megpróbálni rábírni valakit, hogy maradjon, amikor ő menni akar, az a tuti recept ahhoz, hogy összetörjék a szíved.”

A regényben említett dal:


Könyvinfók:


Susan Ee

beleolvasó
moly
goodreads
Kiadó: Könyvmolyképző
Fordító: AncsaT
ISBN: 789633998151
368 oldal, kartonált

Műfaj: ifjússági disztópia
Sorozat: Angelfall 3.
Elbeszélés módja: E/1, jelen idejű, Penryn nézőpontú

Ki? Penryn Young (18) & Rafi
Hol? San Francisco-öböl
Mikor? október
Érzékiség? ártatlan
Szerelmi háromszög? nincs
Lezárás? egyelőre boldog
Önállóan olvasható? nem
11.19. - Always Love a Wild Book
11.20. - Angelika blogja
11.21. - Insane Life
11.22. - Deszy könyvajánlója
11.24. - Függővég
11.25. - Kelly & Lupi olvas
11.26. - Dreamworld

Nyereményjáték:

Minden állomáson egy-egy kérdést találhattok a trilógia első két részéből, a ti feladatotok pedig az lesz, hogy a helyes választ beírjátok a rafflecopter megfelelő dobozába.
(Figyelem! A sorsolásban azok vesznek részt, akik minden kérdésre helyesen válaszolnak! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Min utazott Penryn húga a második rész végén?
a Rafflecopter giveaway

2016. november 14., hétfő

Stephanie Perkins: Isla and the Happily Ever After - Isla ​és a hepiend

A városban, amely sosem alszik, fellángol a románc, de vajon kiállja a szerelem az idő próbáját?
A reménytelenül romantikus Isla azóta van belezúgva a zárkózott művész Joshba, mióta csak megkezdték első évüket a Párizsi Amerikai Gimnáziumban. Egy véletlen nyári találkozás után Manhattanben románcuk nem is tűnik olyan lehetetlennek, mint Isla hitte. Ám ahogy Franciaországban megkezdik végzős évüket, Islának és Joshnak komoly kihívásokkal kell szembenézniük: meg kell birkózniuk a családi drámával, bizonytalan egyetemi jövőjükkel, és azzal az igencsak valószínű lehetőséggel is, hogy talán el kell válniuk egymástól.
A rajongók kedvencei, Anna, Étienne, Lola és Cricket mind felbukkannak ebben az igaz szerelemről szóló, édes és érzelmes történetben – amihez New York, Párizs és Barcelona szolgáltatja a bámulatos hátteret –, Stephanie Perkins népszerű sorozatának lezárásában.

Stephanie Perkins aközé a maréknyi szerző közé tartozik, akiknél csöppet sem zavar, hogy ifjúsági műfajban alkotnak. Könnyed, olvasmányos mesélési módja és hóbortos, olykor egyenesen különc karakterei megnyertek maguknak, s mindig szívesen szánok rá időt, hogy újabb írásába feledkezzek bele. Ezúttal az Anna és a francia csókkal indult, aztán a Lola és a szomszéd sráccal folytatódott trilógia záró darabja került a kezembe.
„Az íze olyan, mint a pezsgő. mint a vágy. Mint a leghevesebb sóvárgás…”
A sztori maga hasonlóan bájos kis románc volt, mint a korábbiak, s a főszereplők sem voltak teljesen ismeretlenek, ráadásul a hátteret (többnyire) hol imádott New Yorkom, hol pedig a csodálatos Párizs szolgáltatta. Akár egy hihetetlenül csodás, aranyos kikapcsolódás is kerekedhetett volna ebből a regényből, ha... Bizony, ez itt egy ha. No nem kell megijedni, nem egy mindent elhomályosítóan hatalmas ha ez, de ahhoz pont elég, hogy az én szememben csöppet sérüljön a tökéletesség. Pedig a kötet első felét imádtam. Egyenesen tobzódtam a három éve tartó, plátóinak hitt szerelem valóra válásának rózsaszín álomfelhőjében, s egy szemernyit sem zavart, hogy esetleg túl heves, vagy túl hirtelen lett volna a vonzalom és a kötődés kialakulása. Aztán Isla és Josh kénytelenek voltak elválni egymástól, és ez a fordulat nekem nem épp tetsző vágányon vitte tovább az eseményeket.
„… a jó dolgokkal és a ronda dolgokkal. (…) Mindenestül…”
Ahogyan narrátorunk, Isla, egyre vívódóbbá és zavarodottabbá vált a külön töltött időszakban, úgy lettem én egyre frusztráltabb. Számomra nagyon hiányzott Josh szemszöge, és az idegeim egyre jobban borzolódtak Isla hirtelen megtriplázódott bizonytalanságától. Már-már kételkedni kezdetem benne, hogy happy end felé tartunk-e egyáltalán. Majd jött a múzeumi fogadás fejezete, és én megint pocsolyává olvadtam a romantikától, s azt hittem, végre helyreáll a világ rendje. Csakhogy a szerző úgy gondolhatta, a tini leányzóknak a könyvek lapjain is kijár a lehetőség, hogy hirtelen megkergülhessenek, így Isla fogta, kitépte Josh és az én szívemet egyaránt, majd biztos, ami biztos, még indián harci táncot is lejtett rajtuk. Én meg csak ültem, és pislogtam döbbenten, hogy most mi a csuda történt, és ebből hogyan kerekedik majd a hátralévő oldalak alatt boldogan éltek lezárás.
Persze nem kellett volna ennyire bepánikolnom. A mellékszereplők kendőzetlen véleményének, s talán az időnek hála Isla melodramatikussággal átitatott agyában szép lassacskán letisztultak a dolgok. S később a nagy finálét rózsaszín cukormázzal alaposan nyakon öntve, ismét bűbájos módon szállított az írónő. Nem csupán főszereplő párosunk tisztázhatta egymás iránti érzelmeit, de rajongóknak való kedveskedés gyanánt még a korábbi párosok is visszatértek, sőt, egy igazán érzelmes lánykérésre úgyszintén sor kerülhetett. Szóval a befejezés ismét olyan volt, amit csak imádni tudtam.
„- Mi jön ezután?- A legjobb rész. (…) Az, hogy boldogan éltek, míg meg nem haltak.”
Összességében tehát egyáltalán nem volt ez rossz regény, mindössze némileg elmaradt Stephanie korábbi pihekönnyű és humoros írásaitól. Ábrándos és hangulatos történet, némi ifjonti kétségekkel és hevességgel elegyítve.

Kedvenc idézet:
„... ha soha nem hagyom el életem azon színtereit, ahol biztonságban érzem magam, soha nem nyílhat lehetőségem nagyobb boldogságra.”

Zenék a könyvben:

La Vie En Rose ♪ ♫ ♬
Romeo and Juliet Love Theme ♪ ♫ ♬

Könyvinfók:


Stephanie Perkins

beleolvasó
moly
goodreads
Kiadó: Könyvmolyképző
Fordító: Komáromy Rudolf
ISBN: 9789633993743
344 oldal, kartonált

Műfaj: ifjúsági
Sorozat: Anna és a francia csók 3.
Elbeszélés módja: E/1, jelen idejű, Isla nézőpontú

Ki? Isla Martin (17) & Joshua David Wasserstein (18)
Hol? Barcelona, New York, Párizs
Mikor? júniustól - júniusig
Érzékiség? ártatlan
Szerelmi háromszög? nincs
Lezárás? boldog
Önállóan olvasható? igen
11.07. - Könyvvilág
11.08. - Deszy könyvajánlója
11.09. - Bibliotheca Fummie
11.10. - Kelly & Lupi olvas
11.11. - Sorok között
11.12. - Dreamworld
11.13. - CBooks
11.14. - Angelika blogja
11.15. - Kristina blogja

Nyereményjáték:

Ezúttal a művészet ihletett meg minket. Josh csodálatos memoárt rajzol iskolás napjairól, de nem ő az első, és várhatóan nem is az utolsó művész, aki elvarázsolja az olvasókat. Minden állomáson egy-egy olyan könyv borítóját osztjuk meg, amelyikben szerepel valaki, aki rajzol vagy fest. Nincs más dolgotok, mint megírni ennek a bizonyos szereplőnek a nevét.
(Figyelem! A sorsolásban azok vesznek részt, akik minden kérdésre helyesen válaszolnak! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


a Rafflecopter giveaway

2016. november 12., szombat

Tammara Webber: Sweet - Édesem

A fiú tombolt és sebeket szerzett, de kitartott.
A lány mindig szót fogadott, de most nem találja a helyét.
Ismerd meg közös sorsukat!

A fiú a lánynak élete nagy szerelme, de nem tud róla.
A lány egyetlen pillanatnyi önfeláldozás a fiú egész életen át a fennmaradásért vívott harcában.
Az alapdiploma és az orvosi egyetem közötti nyárra hazatérő Pearl Torres Frank két dolgot tud: Boyce Wynn megtestesíti mindazt, amitől menekülnie kellene, és mindazt, amihez hanyatt-homlok rohanna. Lázadó és harsány. Nem zavartatja magát a közvéleménytől. Szenvedélyes. Erős. Veszedelmes.
És van még egy tulajdonsága, amit Pearlön kívül mindenki előtt titkol: Édes.

Nagyszájú rosszfiú kontra eminens diáklány románc. Nagyjából ennyit is elég lett volna ahhoz, hogy érdeklődő legyek. Ha ehhez hozzávesszük, hogy az általam annyira szeretett Easy írónőjének új regényéről van szó, akkor aztán meg már végképp eldőlt, nekem ez a könyv kell. S milyen jól ráéreztem én erre! Mert bizony kár lett volna kihagynom ezt az édes és szexis new adult sztorit.
„Boyce Wynn mosolya szinte egész életemben három dolgot jelentett nekem: biztonságot, melegséget és otthont, még akkor is, ha ugyanaz a mosoly megdobbantotta a szívemet, vágyakozást ébresztett benne valami árnyékba vesző, elérhetetlen dolog után.”
Ha a Szív körvonalai sorozata korábbi részeihez kellene hasonlítanom ezt a kötetet, azt mondanám, valamiféle keverékét kaptuk. A történetben ugyan előkerülnek nehéz témák – illegális bevándorlás, alkoholizmus, drogkereskedelem, családon belüli erőszak csak hogy néhány példát mondjak -, ám összességében könnyed a hangvétel, ezzel engem a sorozatindítóra emlékeztetve. Ugyanakkor Tammara Webber ismét élt azzal az eszközzel, amitől számomra a Breakable olyan egyedi lett: párhuzamba állította az akkor és most eseményeit, azaz egyszerre ismerhettük meg a főszereplők múltját és jelenét. Mivel szeretem a visszaemlékezéseket, főleg amikor olyan párról olvasok, akik ismeretsége sok évre nyúlik vissza, én kimondottan élveztem, hogy gyermekként, kiskamaszként, és tinédzserként is láthattam őket. Olyan érzés volt, mintha különleges, de kissé komplikált közös életük minden fontos állomásán ott lehettem volna, ami azért remek, mert ilyen módon sokkal intenzívebben élhettem át, ahogyan lassan barátság szövődött közöttük, amiből aztán vonzalom, végül mindent elsöprő vágy született. Ráadásul szerintem így a karakterek fejlődése szintén hangsúlyosabbá tudott válni, igaz, ehhez a váltott nézőpontú elbeszélés is hozzájárult.
„Kedves vagy. Nem, jobb annál. Édes vagy.”
Persze azt el kell ismernem, hogy miközben szépen kidolgozott hátteret kapunk a románchoz, a szerző alaposan megváratott minket az izgi részekkel, sőt, még amikor már ott tartottunk, akkor is mintha másodvonalba szorította volna az önfelismerés folyamata. Egy pillanatra sem állítom, hogy ez a regény hibája lenne, csupán arról van szó, hogy bár értékelem az aprólékos gonddal megalkotott részleteket, én szívesen lubickoltam volna kicsit többet a rózsaszín vattacukros felhőcskék között. S talán pont ezért találtam úgy, hogy a könyv végi exbarátos drámázás nekem már a túl sok kategória. Igazából nem nagyon értem, miért volt erre szükség, hiszen enélkül ugyanúgy elvarrott lehetett volna az a történetszál.
„Semmit sem könnyű megszerezni, amit érdemes.”
S ha már elvarrott szálak… Akarok egy Arianna és Ray történetet, s mondjuk a most azonnal tökéletes időpont lenne hozzá. Sajnos azonban a dolgok nem így működnek. Jó hír viszont, hogy amikor a twitteren más olvasó letámadta ilyen óhajával az írónőt, Tammara elárulta, hogy egy novellát szán ennek a kettősnek. Addig pedig itt lesz nekünk a sorozat negyedik felvonása, a Brave, amiben az Easy-ből ismerős Erin találja majd meg a párját.

Kedvenc idézet:
„A férfiak csípik, ha egy lány kicsit zilált. Ez kábé olyan, mint egy pulóverből kilógó szál. A pasi nem bír ellenállni, szeretné meghúzni.”

Playlist:

Könyvinfók:


Tammara Webber

beleolvasó
moly
goodreads
Kiadó: Könyvmolyképző
Fordító: Komáromy Rudolf
ISBN: 9789633996768
392 oldal, kartonált

Műfaj: new adult
Sorozat: A szív körvonalai 3.
Elbeszélés módja: E/1, múlt idejű, váltott nézőpontú

Ki? Pearl Torres Frank (21) & Boyce Wynn (23)
Hol? Mexikói-öböl
Mikor? június - július
Érzékiség? heves
Szerelmi háromszög? nincs
Lezárás? boldog
Önállóan olvasható? igen
11.12. - Angelika blogja
11.13. - Kristina blogja
11.14. - CBooks
11.15. - Insane Life
11.16. - Deszy könyvajánlója

Nyereményjáték:

Számos Boyce-hoz hasonló rosszfiút szelídített már meg egy-egy jókislány a regények lapjain. Vajon ti mennyire ismeritek ezeket a történeteket? Most kiderül! A blogturné valamennyi állomásán három nevet olvashattok a közreadott feladványokban: a szerző, valamint a főszereplők keresztneveit. A feladat ezek alapján a regények magyar címeit kitalálni.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


a Rafflecopter giveaway

 
back to top